Ivett

Ivett egy furcsa lány volt. Rengeteg ismerőst gyűjtött maga köré az évek során, néhányat a barátainak is tartott, de senkit nem engedett igazán közel magához. Én megpróbáltam megfejteni őt: azt hittem, az első leszek, aki nem vall kudarcot. Természetesen nem állt szándékomban elcsábítani. Annál sokkal több volt a célom. A lelke akartam lenni. Része a gondolatainak. Megérteni minden szavát, minden okot, minden vágyat. Hiányozni akartam neki. Akartam, hogy vágyjon rám, a társaságomra, a szavaimra. Önhitt módon úgy gondoltam, nem veszíthetek. Közel férkőztem, egészen a kapuig jutottam. Akkor megmarkoltam a kilincset, de az ajtó nem nyílt. Rángatni kezdtem, látni akartam, mi van odabenn. De a zár belülről makacsul tartott. Én, a vesztes, pedig leültem a küszöbre, és minden apró rezdülésre újabb ostromba kezdek. Talán hiába. Talán nem...