2010. május 30., vasárnap

Rágógumi-srác


Rágógumi-srác
1.
A szürke járdán sétáltam, és nem néztem le én,
Azt hittem, csak én létezem a föld kerekén.
Tornacsukám puhán slisszant, kegyetlenül járt,
Egész addig, míg két lábam hirtelen megállt.

2.
A földre néztem, mi volt az, mi utamba került,
De egyik lábam benned, édes, totál elmerült.
Megpróbáltam szabadulni, rángatóztam én,
De rájöttem, hogy így a jó, nincsen vége még.
Ref.
Beléd ragadtam én, kedves, szabadulni nem tudok,
De benned olykor elidőzni akkor sem unok.
Ragacsosan kicsi szíved cipőtalpamon maradt,
És szívemig felkúszva örökre bennem ragadt.
3.
Megadtam hát magam neki, édes karja várt.
Elrágódtam kicsit rajta: tudom, neki fájt.
Bántam később hibáimat, összegyúrtam őt,
Átformáltam szívemmé a drága szeretőt.
4.
Így éldegélünk boldogan, a Rágósrác, meg én,
Ketten létezünk most már mi a föld kerekén.
Ha nem hiszed, hát járj utána, ma is élünk még,
Molyként szállunk éjről éjre: Rágósrác, meg én…
Ref.

2010. május 12., szerda

Kabátos

Ha pár fillérrel többet kaptam volna,
Most egy sokkal nagyobb kabátom lenne,
Óriási zsebe mindenkit elnyelne,
Aki szívembe lopta magát.
Az ám…