2011. április 20., szerda

Levél

Délelőtt, amikor nagy nehezen felébredtem, már itt volt a leveled. Álmosan bontogattam, és szemmorzsolva kezdtem olvasni. Nem, először nem is olvastam. Csak megfogtam, nézegettem, forgattam az ujjaim között. Aztán mosolyogtam azon, hogy te is lefűzhető füzetlapra írtál, mint én. Visszatértünk a "hagyományoshoz", de igényesebbek nem lettünk, édes.
Mielőtt belekezdtem volna, arra gondoltam, mennyivel jobban esik ezt olvasni, mint egy elektronikus üzenetet. Utálom, amikor percekig a monitort kell bámulni egyazon szöveg miatt. Megunom és van hogy átugrok részleteket. De így... így minden szó kincs. Minden betű kanyarintása izgalmas. "Nahát, itt az n betűd olyan, mintha csak vessző lenne!" "Hát, drága, nem is vettem eddig észre, hogy ilyen 'csúnyán' írsz..."
Levelet olvasni olyan, mintha megoldanánk egy embert és megtartanánk magunknak. Én is fogtalak és miután végeztem a rejtéllyel, kiélveztem kezednek minden apró cirógatását, beraktalak az emlékeket őrző Converse cipősdobozomba.

2011. április 19., kedd

Szeretem a(z)...

...fák illatát eső áztatta földet csókot az ajkamon tekintetet a vállamon kezed érintését langyos időt pillangókat varázslatot tó illatát héliumos lufikat fényképezést ronggyá olvasott könyveket buszozást a szerelmemhez valakikhez tartozást plüss mosómedvémet alvadó vért régi fényképeket emlékeket butaságokat beteg filmeket őrültekről szóló könyveket mangákat és animéket teát tejjel levendulás vízben fürdést habbal szakáll rajzolást füzetbe firkálást rímek vetését novellák írását szabadban pisilést városban mezítláb sétálást aszfaltra rajzolást gumicukrot vattacukrot csokit golyórágót palacsintát testápoló kenegetését pasik illatát nők illatát tusfürdők illatát gyurmák illatát elvont dolgokat kreatívkodást játékokat képzeletemet csinos Batust tűzijátékot nagy sétákat Eger belvárosát régi romokat várakat kastélyokat virágokat gyomokat akácfa virágának illatát erdő illatát öblítő illatát klasszikus zenét rockot punkot punkrockot folkrockot gothicrockot alterrockot alterpopot indie zenét japán zenét fantasyt meséket rajzfilmeket cartoon networköt mások után kémkedést nyári esőt magamban beszélést elképzelt párbeszédeket hintázást libikókázást dodzsemet szellemvasutat (csukott szemmel) rágcsálókat cicákat madarakat macskaköves utcákat horrorfilmek béna sikolyait kétségbeejtő képeket depressziós rajzokat színes képeket és tintákat halottakról készült képeket madárcsicsergést reggel...

2011. április 17., vasárnap

Tolvaj

Tolvaj

Félek: Elveszem
Mindened,
Aztán majd rajtam keresed
Azt a kis kulcsot,
Amivel szívembe zártalak.
Nem adhatom, se most, se máskor…
Túl soká vártalak.

2011. április 12., kedd

Szédülés

Szédülés

Beléd szédülök,
Lassan, szívdobogva...

Hajolj közelebb,
Hogy puhára essek,
Hajolj le gyorsan,
Hozzám, az ágyra,
Bágyadt kezedet simítsd a számra!
Simítsd a számra,
Töröld le ajkam,
Hogy szavaimat többé ne halljam!
Többé ne halljam,
Csak ha hozzád szól:
Édes menedék a néma száj-ól.
Kelj fel... így már jó.
Hozd a kispárnát,
A puha takarót!
Főzök neked egy bögre kakaót...

Beléd szédültem,
Lassan, szívdobogva...

2011. április 11., hétfő

Vámpír

Vámpír

Idd ki a vérem,
Csak melegedjél,
Mennyei tűzbe most felemeljél!

Mennyei tűzbe most felemeljél,
Bárhova hívnak, csak bele menjél,
Szép sikolyoktól el ne feledjél!

Idd ki a vérem,
Csak melegedjél,
Majdcsak könyörgök, hogy elengedjél...

2011. április 4., hétfő

Csillámvámpír

Napok óta nem tudom kiverni a fejemből a kérdést, hogy mi lehet a tvájlájtos vámpírok csillogásának mechanizmusa... Hülyeség, tudom, de már a könyvben is annyira idegesített, és most valamiért eszembe jutott.

Tehát adott egy vámpír. Tudjuk, hogy a vámpírok nem mehetnek ki a fényre. Általában azért, mert ennek következményeképp szénné égnek, de Stephenie Meyer csodás könyvében csupán azon buzis okból kifolyólag nem merészkednek ki a napra, mert a hatására diszkógömbként csillámlik a bőrük. Ez már önmagában röhejes, de engem mégis az irritált, hogy ennek ellenére simán flangálnak nappal a suliban, mit nekik egy kis napfény, Forks-ban úgysem süt a Nap, ha meg egy évben egyszer mégis, akkor kikérik a gyerkőcöket az iskolából és közös vadászatot rittyentenek, héjhó! De akkor mitől függ, hogy csillognak-e, vagy nem? Mert bármilyen hihetetlen, a napfény bizony akkor is körülveszi szépséges vámpírtestüket, ha borús az idő. Persze lehet, hogy csak akkor kezdődik a csillámlás, ha egyetlen sugárnyaláb reflektorként rájuk fókuszál, kitörve a Forks egét borító felhők közül. Ez a veszély pedig bármikor fenyegetheti őket! Mi történik, ha Edward kilép az iskola kapuján, és hopp, egy kósza napsugár véletlenül pofánbassza? Vagy Cullen papa különleges képességei közé tartozik a napsugarak pontos bemérése is, és folyamatosan értesíti drága gyermekeit, ha egy rakoncátlan sugár a közelükbe tart?

Ahh, az élet nagy rejtélyei...

2011. április 2., szombat

Üllői-úti fák hervadása


Üllői-úti fák hervadása



Az utolsó fehér szirom is lehullott az Üllői-úti fákról.
Nem beszélhetek másról,
Mert felrobbanok:
Azt a szirmot nézem meredten,
És ontom rá a szót higgadtan,
Bár ordítanék…
Pedig tudom, szegény szirom nem bűnös.
Bűvös
Fehérségét vádlom mégis,
Azt az egyet,
Nem az előtte lehullott ezret.
De a fa már így is, úgy is csupasz,
Mindegy még mi mindent mutatsz,
Virágai nem adnak kedvet, tusát.
Lásd be, féreg rágta meg husát
Annak, ami régen volt.
Volt, s már nem lesz:
Vége.
Szakítok, mert te félted
Igazán, végleg kimondani.
Nekem talán nem fáj?
De én úgyis önző vagyok,
Nem érzed majd, ha többé nem adok…