2011. augusztus 28., vasárnap

Tárlatvezetés


Tárlatvezetés

Jól van, gyere,
erősen szorítsd a mancsom,
van pár dolog,
amit meg kell mutatnom.

Ez a szívem.
Egyelőre néha dobog,
de nélküled
legtöbbször néma dobok.

Ez az agyam.
Nézd, lábnyommal van pettyezve,
mert napközben
gondolattal fested be.

Ez az arcom.
Most épp könny csöppen le róla,
de ne utálj!
Veled mosolyogva térek nyugovóra.

2011. augusztus 26., péntek

Kígyólélek


Kígyólélek

Lábaid körül tekergek:
figyelek.
Aljas vagyok,
méreggel teli,
lelkem gyilokszavát
fogam spricceli
az áldozatra.
De olyan változatra
nem gondoltál,
hogy az ártatlan én vagyok?
Lelkemet nem láthatod,
pedig csupán félek.
Méregfogammal védlek:
megölök bárkit,
ha megijedek,
s te azt hiszed,
mocskot spriccelek.
Pedig szeretlek.
Félek.

2011. augusztus 8., hétfő

Hajszálnyi vágy


Hajszálnyi vágy

A parkettát bámulom,
egyedül.
Lassan, de biztosan
lemerül
bennem az önsajnálat.

Porszívózni kell.

Felzúg a gép,
morcogva tolom a csövet,
a por lázas porcicát követ.
És jaj, mivel játszanak a macsok?
A padlón nem csak léha porpamacsok,
hanem barna hajszálak is nyújtóznak:
kis pamutgombolyagok
vézna szálai.
És a szomorka visszakúszik,
mert ma mellém nem bújik
a szálak tulaja.
De könnypatakom tutaja
nem indul útnak.
Csak nézem őket,
nem visz rá a lélek,
hogy bántsam.
Bárcsak
felépíthetném őt belőlük,
vagy megidézhetném.
Bárcsak...
Várj csak,
hová tűntek?
Rájuk toltam a berregő gépet?
Mindegy.
Morcogva tolom a csövet,
elhallgat a gép.

Befejeztem.

A parkettát bámulom,
zokogok.
Lassan, de biztosan
felbuzog
bennem a vágy utánad.