2012. október 10., szerda

Temetés

a temetések a legszörnyűbbek. nem a halál. dehogy. az egyszerű: volt, nincs. valaki kilép az életünk rutinjából. valaki vasárnaponként elkészítette neked a kedvenc grízgaluskádat, és hopp, többé nem fogsz olyat enni. más nem fog a kapualjban rejtvényt fejteni, másokhoz pedig nem fogunk felmenni karácsonykor. volt, nincs. de a temetés az más. mert volt, és már nincs, de mégis van, hiszen tudod, hogy ott fekszik a koporsóban - még ha soha nem is mertél bemenni a ravatalozóba  megnézni a halottat - és leeresztik a föld alá és elkezdik rá lapátolni a földet és hallod ahogy egyre csak dobbannak a rögök a koporsó tetején - PUFF PUFFPUFFPUFF PUFF PUFF - és ekkor kezd el mindenki sírni mert ez már végleges és volt és valahogy van is de mégse és a föld ütemes dobolása túl megfoghatóvá teszi a szívdobbanások hiányát...

és ilyenkor mintha mindenki újra meghalna. hirtelen mindenki újra hiányozni kezd és minden test hiánya valósabbá válik.

könyörgöm, igazán könyörgöm, adj most néhány évnyi szünetet! nem akarok már több temetést. 


Tumblr link: Temetés