2011. március 30., szerda

Kertész leszek

Kertész leszek


Az igazság, Édes, az,
Hogy ha szívünkben sok a gaz,
Kertészkalapot csapok fejembe,
S a kutyatejet kesztyűmmel fejem le.
A szántást rád hagyom.
Az férfimunka.

2011. március 29., kedd

Közös Költemény


Amikor véletlenül rátaláltam a "Közös Költemény" nevű kezdeményezésre, nem jártam különösebben utána, és nem is vettem túlságosan komolyan. Láttam, hogy szavakat lehet beküldeni, melyekből Lackfi János költ majd verseket. Annyit tudtam, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár programjáról van szó, ami 2010-re hirdette meg a Családi Olvasás Évét (kampányvideó). Ekkor indult el a Közös Költemény projekt, ami a szóbeküldés mellett lehetőséget adott bárkinek, hogy a megadott szavakból saját maga alkosson verset és töltse fel a honlapra. Én, kis gyanútlan, összedobáltam pár szót, amit az oldalon találtam és nagyjából jól is hangzott, aztán el is felejtettem az egészet. Egészen addig nem gondoltam erre, amíg egy értesítést nem kaptam e-mailben, hogy szeretettel várnak a díjátadóra és a kis könyvecske bemutatójára, ugyanis bekerültem a kötetbe. Csak pislogtam, mint szélvédő a tevenyálban, ráadásul mivel nem tudtam részt venni az ünnepségen, postán küldtek egy ingyen példányt, egy oklevelet és 3000 Ft értékű Alexandra könyvutalványt (jelentem, elköltve: Hermann Hesse - Demian, Boris Vian - Szívtépő). Igaz, ez a kis keménykötéses kötet sokkal inkább tűnik promóciós anyagnak, mintsem "igazi" kiadványnak, ettől még jó érzés tudni, hogy miközben Lackfit olvasgatom, csak néhány oldalt kell lapoznom, és ott az én nevem.

Mielőtt beszúrnám a versikét, ami bekerült, leszögezném, hogy egyáltalán nem vagyok büszke rá. Csak kattintgattam a szavak között és dobáltam őket egymás után, ahogy jól hangzott, vagy jó képet adtak, de nem foglalkoztam különösebben vele. Fél perc alatt gyorsan beleraktam tíz szót, és hagytam is annyiban. De már mindegy, ha pocsék is, vállalom, még így sem hiszem, hogy ez lenne a legpocsékabb kis szösszenet a kötetben (az egész tartalom online olvasható itt):

Álmatlan álmodozó

Utcákon csámborgó
Álmatlan álmodozó:
Kövér könny sündörög két fáradt szemében,
Mosolygós felhők símogatják édes tündér-fejét
És eltűnik a bú-fényes, napsugár éjben.


Bizony, ennyi az egész. De javára szóljon, hogy több benne az olyan szó, ami eleve adott volt, mint azok, amiket én raktam bele önkényesen.

Egyszóval: ha a vers szar is lett, a lényeg, hogy kaptam könyvutalványt és végre olvashatom a Demiant és lubickolhatok Vian fura-groteszk világában. Ja, és a gyerekeimnek majd olvashatok exkluzív Lackfi-verseket :)

2011. március 28., hétfő

Mocskolódó

Mocskolódó

Megvádollak: Büdös vagy, mocskos, utállak…
S közben sárral tömöm be saját számat.

Aztán kiköpöm, s lábad elé omlok vadul.
Szégyellem, de gyenge vagyok. Rohadtul
Félek nemet mondani,
Így nem tudom feloldani
A szívbillentyű-zárat.
Várat
Magára a csend.

De csitt, mi fény dereng…

2011. március 27., vasárnap

Desztilláció


Desztilláció


Lecsöpögök, mint a gyenge víz,
Ahogy szavakkal desztillálsz.
Pedig nem akarok tiszta lenni.
Sem üres.
A kavargó-ülepedő gondolatok
Kellenek nekem, s fondorlatos
Képek és szavak,
Amiket kihányhatok
Átlátszó testemből.
Így kristályosítok.
Így szabad vagyok.
Elfolyok…
Szabad vagyok?
Csöpp