2011. július 30., szombat

Ó, de...

Ó, de...
Átirat József Attila Óda című versének részletéből, keverve Kosztolányi Már néha gondolok a szerelemre című versével.

Itt ülök hullámzó ágyikómban.
A muló nyár
zörgő vihara, mint egy borús
zenekar dallama, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami nem is volt,
a fej lehajlott és megholt
a szív.

Ó, de éledj, te balga,
ébredj már tudatra:
ami nem volt, nem is lesz.
Te pedig jössz majd,
látom fakadni fogaidon a kacajt.
Aztán komoly kisfiúvá bújsz,
úgy is enyém vagy:
éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Széttekintesz, és szobánkba csönd lesz.

Hát várok.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Mert szeretlek,
mint mélyüket a hallgatag vermek.
Verd meg
százszor, ezerszer a lelkem.
A tiéd.

2011. július 28., csütörtök

Paradoxon

Paradoxon (a szerelemfüggőségre)

Egyszer leszokok
És leszopok
Egy bodorfejű szerelmet…


Ha te azt akarod.

2011. július 22., péntek

Csibészek


Csibészek

Sós kis csibészek
Csiklandozzák szempillámat:
Egy pillanat,
S ki is szöknek.
Rögvest
Kart karba öltenek:
Zokogok már,
Hiába zavarom,
Őket..
Nem akarom,
De mégis…
Hej, ti csibész könnyek.

2011. július 16., szombat

Hiszti

Hiszti

Csöppen a csöpp kis könnycsepp.
Talán semmi sem lesz könnyebb,
De távozik a felesleges
Nátrium.
Át birom
Vészelni a legrosszabbat is:
Erős vagyok.
De nem akarok
Halkan tűrni.
Ha dugsz, sikítok,
Ha versz, kibírok
Ezer pofont is.
De engedj ordítani,
Hisztérikusan zokogni,
Hogy onthassam könnyeim,
Ha fáj itt benn.

Elveszteni

De ha elvesztem önmagam érted, azt vesztem el, akit szeretsz...

.

.

...