2011. június 28., kedd

Más

Olyan jó lenne egy kicsit önmagamon túl látni...




.
.
.

2011. június 21., kedd

Alkímia

Alkímia

Tenyerem csapom:
Magam transzmutálom
A szívedbe,
De helyén a Bölcsek Köve vár.
Meg is szerzem talán,
S alkímiám fölerősítem:
Örökre beléd vésem
Transzmutációs köreimet.

Drága homonculus-szerelmem,
Kinek minden sebe begyógyul...
Ajkamra tódul
Ezer bocsánatkérő szó.

Többé nem sebezlek.

2011. június 9., csütörtök

Nem hallom

és akkor elkezded mondani, hogy papi már megint rosszul volt éjjel, nagyon fulladt, a doki is kiment... többet nem is hallok, mert berakom a fülhallgatót és a zene szép lassan nyomja el azt, amit mondasz. így ni, így már minden rendben van. nem kell arra gondolni, hogy vajon ki mikor fog itt hagyni, nem kezdek el bánkódni, hogy miért nem töltök mindenkivel több időt, és legfőképpen nem kell azokra gondolni, akik már nincsenek. nem kell emlékezni, hogy valamikor volt, valamikor gombokkal boltosat játszottunk, és aztán egyszer csak megszűnt, és a szokásos, ami ilyenkor mindig előttem van: soha többé nem fog már a megszokott karosszékében ülni, sőt,  igazából a szék helyén most már a hűtő van, mellette meg nem a kis asztalka, hanem a tűzhely. pedig azért nem volt olyan rég. de elmúlt. már nem kellene ilyenekkel foglalkozni. egyébként sem kellene megijedni a veszteségektől. sírni pláne nem kellene. nem sírni. sírni...

2011. június 7., kedd

Nyár

Nyár
Szép az ősz, és szépek leszünk
mi is, ha majd emlékezünk
a nyárra, ami úgyis múlik,
és ha majd a levél hullik,
előkotorjuk a régi napfényt.

Szép az ősz, és szépek lesznek
emlékeink, ha elvesznek
majd a tél puha leple alatt,
miközben lelkünkben marad
a titkon kihalászott nyár.

Sose fáj.

Csak elfut.

2011. június 5., vasárnap

Légió

Légió
(Légiós küldetés a sivatagban, avagy az élet, ketten vállvetve)

Homok ragadt a fogamba.
Piszkáld ki,
a haragra
most nincs időnk!
Szólj, ha kész vagy,
ígérem,
nem harapom le ujjad,
esetleg megrágcsálom,
ahogy az idő is tenné.

Most lóduljunk,
előre,
hopp de hajj,
meg ne halj,
vagy megöllek,
te csálélelkű
kópé!
Ojvé,
ott szalad!
Lődd, a vad
elszökik,
megbökik
valagunk,
ha nem haladunk!
Puff-puff,
ukmukfukk
legyőzted,
begyűrted
a homokba
az ellent!
Pezsgőt!

Várj, homok ült a szemedbe!
Kiszedem,
s ha tehetem
csókot adok.
Így ni, kész vagy,
bár közben
leharaptad az ujjam,
pedig ígérted, hogy nem.
De én mégsem haragszom rád.