Alice in Wonderland és a BFI IMAX

Hosszú hosszú idő óta vártam, hogy a mozikba érkezzen a zseniális Tim Burton által rendezett Alice Csodaországban című film. Várakozásomat fokozta, hogy rajongója vagyok Burton filmjeinek (és azok hangulatának), és ennek tetejében a kedvenc mesémnek/könyvemnek mondható a Lewis Carroll által írt két Alice könyv (Alice Csodaországban és Alice Tükörországban). Láttam a Disney-s rajzfilmet, két filmváltozatot, egy színházi feldolgozást, sőt, még ezt a történetet feldolgozó pornót is láttam már, és a rajta alapuló PC játékkal is elkezdtem játszani :)

 (Ilyen poszter található a szobám ajtaján is)

A filmre nem térnék ki, sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném a negatív kritikákat (elfogultságom miatt sem). Először 2D-ben láttam, a jó kis egri moziban, ahol nem sok mindenkit érdekelt a film. Nem is ez a pláne.

Sokkal inkább az állna a bejegyzés  középpontjában, hogy milyen körülmények között láttam másodjára. Jelenleg ugyanis Londonban tartózkodom, ahol Európa legnagyobb IMAX mozijában nézhettem meg a filmet.

 (A BFI IMAX a londoni Waterloo-n)

 Nem mondom, a megközelítése elsőre kissé bajosnak tűnt, mivel az egész lényegében mintha egy körforgalom közepén állna, bejárata pedig nem lenne. Az egészet aluljárón keresztül kell megközelíteni.

 (A BFI IMAX bejáratánál)

A jegyár kissé borsos, de egyszer kifizethető. Pláne amikor az ember bemegy a terembe és meglátja az óriási vásznat (26x20 méteres). Már az imax minőségben vetített trailerek is leveszik az embert a lábáról, hát még ha egy lenyűgöző 3D-s elemekkel teletömött filmet néz az ember (megemlíteném, hogy az Alice nem sorolható ide...)

Mivel a héten volt szerencsém (igazából előre be nem tervezve és váratlanul) két 4D-s rövidfilmhez is (ahol vízpermetet és ködöt fújtak az arcunkba, habbal és buborékokkal borították be a termet, stb.), az effektek nem tűntek olyan lenyűgözőnek, de amit ekkora vásznon vetítenek, azt nem lehet nem élvezni.

Aki Londonban jár, mindenképp próbálja ki, mert eeeeszméletlen!