Pár hónapja így kezdtem ezt a bejegyzést:
"Mostanában túl sok a lekötni való szabadidőm (sajnos), ezért amikor csak lehet, olvasok."
Az elkövetkező három hetemre is igaz ez az állítás, csak sajnos nem választhatom meg, hogy mit majszoljon a csöpp kis agyam, ugyanis a június 15-i záróvizsgámra habzsolom a szakirodalmat ezerrel. Remélem sikeresen. Mondanom sem kell, alig várom, hogy végre újra azt olvashassak, amit szeretnék.
No de a még februárban elkezdett vázlat folytatása ettől még bármikor aktuális marad:
Nem is értem, az emberek miért nem olvasnak többet. Hülyeség, hogy nincs rá idejük. Soha nem utaznak? Soha nem várakoznak (buszra, emberre, tanórára, stb)? Én nem megyek el itthonról könyv nélkül, mert egyrészt (hálistennek) tudok a buszon olvasni anélkül, hogy telibe hánynám az előttem ülőt, másrészt bármikor olyan helyzetbe kerülhetek, hogy várnom kelljen valamire (ami sokszor abból fakad, hogy a napirendem a buszokhoz van kötve).
"Mostanában túl sok a lekötni való szabadidőm (sajnos), ezért amikor csak lehet, olvasok."
Az elkövetkező három hetemre is igaz ez az állítás, csak sajnos nem választhatom meg, hogy mit majszoljon a csöpp kis agyam, ugyanis a június 15-i záróvizsgámra habzsolom a szakirodalmat ezerrel. Remélem sikeresen. Mondanom sem kell, alig várom, hogy végre újra azt olvashassak, amit szeretnék.
No de a még februárban elkezdett vázlat folytatása ettől még bármikor aktuális marad:
Nem is értem, az emberek miért nem olvasnak többet. Hülyeség, hogy nincs rá idejük. Soha nem utaznak? Soha nem várakoznak (buszra, emberre, tanórára, stb)? Én nem megyek el itthonról könyv nélkül, mert egyrészt (hálistennek) tudok a buszon olvasni anélkül, hogy telibe hánynám az előttem ülőt, másrészt bármikor olyan helyzetbe kerülhetek, hogy várnom kelljen valamire (ami sokszor abból fakad, hogy a napirendem a buszokhoz van kötve).
Az, amikor más emberek lehetek (igen, emberEK lehetek, nem elírás), egyszerre akár sok száz, az valami hihetetlen. És a legjobb, hogy szabadon válogathatok közülük. Eldönthetem, mibe akarok belemerülni: mesés kalandokra van szüksége a kis lelkemnek, vagy izgalomra... tájékozódni szeretnék, vagy gondolatokat ébreszteni. Hesse, Vian, Burgess, Mann, vagy épp Gaiman és C. Moore, vagy Milne, Ende és Carroll, vagy (na bumm) egy jó képregény. Tök mindegy, mert mindegyikben van valami, mindegyiknek megvan a maga helye bennem, mindegyik mást fog jelenteni. Van, aki írásával az érzelmeimre tud hatni, van aki a gondolataimat kavarja fel. De kevés olyan könyv van, ami közömbös marad, még negatív élményt sem hagyva hátra. Ha csak annyit elér egy könyv, hogy a benne leírt ötletet továbbgondolom, már jó.
Tehát olvassatok, emberek, mert igenis van rá időtök és a legkevésbé várt könyvekből is sok új dolgot tanulhattok. Ráadásul javítja a szókincset és a helyesírást (hogy ne minden második ember azt írja, hogy "egyenlőre" az "egyelőre" helyett) és talán egy kis jellemfejlődést is előidézhet. Arról nem is szólva, hogy a műveltségnek sem árt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése