A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 10., kedd

Páraszívecskék

és ültem a kocsiban és sírtam és hallgattam ahogy mondod hogy "ez nem fog menni" meg "menj haza" és én csak néztem ki az ablakon amit teleleheltünk a könnyeinkkel és a párába elkezdtem szívecskéket rajzolni

és azóta minden jó már és ülök egyedül a kocsiban és várok és a leheletem újra kirajzolja a szíveket a párába és belül a nagyon is szilárd szívem összeugrik és félni kezdek és eszembe jut hogy mi van ha rosszul döntöttem vagy valamit elrontottam és hogy ez a "minden jó" tényleg jó-e vagy csak szeretném hogy jó legyen

és aztán beül a kocsiba ő is minden újra a helyére kerül és a motor beindul és a pára már el is tűnik

2011. június 5., vasárnap

Légió

Légió
(Légiós küldetés a sivatagban, avagy az élet, ketten vállvetve)

Homok ragadt a fogamba.
Piszkáld ki,
a haragra
most nincs időnk!
Szólj, ha kész vagy,
ígérem,
nem harapom le ujjad,
esetleg megrágcsálom,
ahogy az idő is tenné.

Most lóduljunk,
előre,
hopp de hajj,
meg ne halj,
vagy megöllek,
te csálélelkű
kópé!
Ojvé,
ott szalad!
Lődd, a vad
elszökik,
megbökik
valagunk,
ha nem haladunk!
Puff-puff,
ukmukfukk
legyőzted,
begyűrted
a homokba
az ellent!
Pezsgőt!

Várj, homok ült a szemedbe!
Kiszedem,
s ha tehetem
csókot adok.
Így ni, kész vagy,
bár közben
leharaptad az ujjam,
pedig ígérted, hogy nem.
De én mégsem haragszom rád.

2011. április 19., kedd

Szeretem a(z)...

...fák illatát eső áztatta földet csókot az ajkamon tekintetet a vállamon kezed érintését langyos időt pillangókat varázslatot tó illatát héliumos lufikat fényképezést ronggyá olvasott könyveket buszozást a szerelmemhez valakikhez tartozást plüss mosómedvémet alvadó vért régi fényképeket emlékeket butaságokat beteg filmeket őrültekről szóló könyveket mangákat és animéket teát tejjel levendulás vízben fürdést habbal szakáll rajzolást füzetbe firkálást rímek vetését novellák írását szabadban pisilést városban mezítláb sétálást aszfaltra rajzolást gumicukrot vattacukrot csokit golyórágót palacsintát testápoló kenegetését pasik illatát nők illatát tusfürdők illatát gyurmák illatát elvont dolgokat kreatívkodást játékokat képzeletemet csinos Batust tűzijátékot nagy sétákat Eger belvárosát régi romokat várakat kastélyokat virágokat gyomokat akácfa virágának illatát erdő illatát öblítő illatát klasszikus zenét rockot punkot punkrockot folkrockot gothicrockot alterrockot alterpopot indie zenét japán zenét fantasyt meséket rajzfilmeket cartoon networköt mások után kémkedést nyári esőt magamban beszélést elképzelt párbeszédeket hintázást libikókázást dodzsemet szellemvasutat (csukott szemmel) rágcsálókat cicákat madarakat macskaköves utcákat horrorfilmek béna sikolyait kétségbeejtő képeket depressziós rajzokat színes képeket és tintákat halottakról készült képeket madárcsicsergést reggel...

2010. szeptember 28., kedd

Why dream a dream?

That's tainted with trouble, and less, than it seems...

Nincsenek mesék. Nincsenek titokzatos helyek, amiket fel kell fedezni és nincsenek titkok, amiket fel kell kutatni.
Amikor fiatalabb voltam, meg akartam találni Atlantiszt. Meg akartam fejteni a Bermuda-háromszög rejtélyét. Ismeretlen piramisokat akartam feltárni. Tudni akartam mindent, amit előttem senki nem tudott és olyat akartam tenni, amit előttem soha senki nem tett. Annyi álmom volt már, és mind olyan nagy, hogy egy sem fog közülük teljesülni. Soha.
Egyetlen álmom maradt még, ami úgy-ahogy valóra válhat: hogy írással foglalkozzak. Persze ezt az álmot is jóformán elvették tőlem már az általános iskolában. Nem fogom magam jónak érezni, nem fogom tudni, hogy amit csinálok, vagy ahogy csinálom az tényleg jó. Soha.
Maradok egy kisebb álomnál, amiben még esélyt látok a boldogságra: egy család. Egy férj, aki szeret és támogat, és néhány gyerek, akik közül talán lesz, aki legalább az egyik álmomat továbbálmodja majd.
Hát ennyi, ez van. De jó ez így is.

2010. szeptember 7., kedd

Helyzetjelentés

A saját írások sorát ezennel megszakítom egy rövid helyzetjelentéssel.

2010. szeptember 13-án egy lány elkezdi a kommunikáció és médiatudomány szak második évét Egerben. Költségtérítéses formában. Ó, milyen hülye lehet ez a leányzó, hogy fel se vették államira a kis butust, most meg fizethet, hogy tanuljon, mert megtehetik ugye.
Lássuk ezt a leányzót, hogyan is került ide és érdemes lenne-e arra, hogy kifizesse neki az állam a kurva felsőoktatási tanulmányit.
Középiskolai tanulmányait 406 ponttal zárta, amiből mindössze 35 pont (egy angol középfokú C típusú nyelvvizsga) számít többletpontnak, mivel ez a lány nem tett emelt szintű érettségit. Őszintén szólva lehetősége sem volt rá, mivel az érettségi vizsga előtt két évvel olyan fakultációt választott, ami a későbbi jelentkezése során nem számított volna többletpontnak. Tehát plusz 40 pont múlott egyetlen magyartanáron (valószínűleg 100 felett lenne a tanár miatt elszalasztott pontok száma, ha az összes akkor érettségiző diákot néznénk). Ettől eltekintve a lány teljesítményére nem lehet panasz, az utolsó évet kitűnő év végi és érettségi bizonyítvánnyal zárta, és nyelvvizsgával is rendelkezett már, ahogy korábban említettük. Leadta a jelentkezést, kommunikáció szakra, mert ez elég nyitottnak tűnt ahhoz, hogy megtaláljon benne valamit, ami neki tetszik. És nem vették fel. Hiába kapott dicséretet az érettségi vizsgaelnökétől, a pontjai kevésnek tűntek egy olyan színvonalas szakra, mint a kom(m)édia. Semmi baj, majd csak lesz valahogy, közeledett a pótfelvételi. Hogy, hogy nem, valaki ráakadt egy új lehetőségre: az egri Eszterházy Károly Főiskola meghirdette, hogy alapítványból kifizeti azoknak a tanulóknak az első évét, akik minimum 400 pontot értek el. Éljen, éljen, nosza, pótfelvételi. A lány teljesített minden tárgyat mindkét félévben, és megállapította, hogy ez a szak egy nulla, hogy ide a leghülyébb embereket kellene felvenni, hogy ez pénzkidobás. Az év leteltével beadta a pályázatot a támogatásra, bár tudta, hogy esélytelen a dolog, hiszen az egész évfolyamon (legjobb tudomása szerint) 3 államis tanuló volt összesen. Előfeltevése beigazolódott, az EKF mély sajnálattal közölte, hogy elutasították a kérelmét. Bővebb indoklást már postázták levélben. A lány úgy gondolja, hogy a jókurvaanyjukat, és megnézné a főiskolán tanító tanárok középiskolai eredményeit, vajon hány százalékuknál teljesített jobban. A legviccesebb az egészben (ha már egy kom(m)ikus történetről van szó), hogy eme leányzót a pontjai alapján idén felvették volna az első évfolyamba ugyanezen a főiskolán.
Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny...