A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főiskola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főiskola. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 18., hétfő

Lélegzet

Na, kiskirálylány, ismét eljött egy ilyen hatalmasra nőtt pillanat, hogy befejeztél valamit. Kihúztál három évet, amiben volt "jaj megszakad a kicsi szívem" és volt boldogságoskodás is, meg távkapcsolat örömei és bánatai. Tanultál új dolgokat, megismertél embereket (nem az erősséged, mi, hercegnő?) és tettél egy lépést valami felé. Mi felé? Jó lenne azt mondani, hogy a pénzkeresés irányába, de azért ennyire nem kell optimistának lenni. De most kezdhetsz valami újat, új helyen, új emberekkel. Látod, kiskirálylány? Igazából soha sincs vége, csak mindig valami más kezdődik el.

Isten veled, kommunikáció és médiatudomány szak! Ide a diplomámat, hogy ölelgethessem, miközben éhen pusztulok!

2010. szeptember 7., kedd

Helyzetjelentés

A saját írások sorát ezennel megszakítom egy rövid helyzetjelentéssel.

2010. szeptember 13-án egy lány elkezdi a kommunikáció és médiatudomány szak második évét Egerben. Költségtérítéses formában. Ó, milyen hülye lehet ez a leányzó, hogy fel se vették államira a kis butust, most meg fizethet, hogy tanuljon, mert megtehetik ugye.
Lássuk ezt a leányzót, hogyan is került ide és érdemes lenne-e arra, hogy kifizesse neki az állam a kurva felsőoktatási tanulmányit.
Középiskolai tanulmányait 406 ponttal zárta, amiből mindössze 35 pont (egy angol középfokú C típusú nyelvvizsga) számít többletpontnak, mivel ez a lány nem tett emelt szintű érettségit. Őszintén szólva lehetősége sem volt rá, mivel az érettségi vizsga előtt két évvel olyan fakultációt választott, ami a későbbi jelentkezése során nem számított volna többletpontnak. Tehát plusz 40 pont múlott egyetlen magyartanáron (valószínűleg 100 felett lenne a tanár miatt elszalasztott pontok száma, ha az összes akkor érettségiző diákot néznénk). Ettől eltekintve a lány teljesítményére nem lehet panasz, az utolsó évet kitűnő év végi és érettségi bizonyítvánnyal zárta, és nyelvvizsgával is rendelkezett már, ahogy korábban említettük. Leadta a jelentkezést, kommunikáció szakra, mert ez elég nyitottnak tűnt ahhoz, hogy megtaláljon benne valamit, ami neki tetszik. És nem vették fel. Hiába kapott dicséretet az érettségi vizsgaelnökétől, a pontjai kevésnek tűntek egy olyan színvonalas szakra, mint a kom(m)édia. Semmi baj, majd csak lesz valahogy, közeledett a pótfelvételi. Hogy, hogy nem, valaki ráakadt egy új lehetőségre: az egri Eszterházy Károly Főiskola meghirdette, hogy alapítványból kifizeti azoknak a tanulóknak az első évét, akik minimum 400 pontot értek el. Éljen, éljen, nosza, pótfelvételi. A lány teljesített minden tárgyat mindkét félévben, és megállapította, hogy ez a szak egy nulla, hogy ide a leghülyébb embereket kellene felvenni, hogy ez pénzkidobás. Az év leteltével beadta a pályázatot a támogatásra, bár tudta, hogy esélytelen a dolog, hiszen az egész évfolyamon (legjobb tudomása szerint) 3 államis tanuló volt összesen. Előfeltevése beigazolódott, az EKF mély sajnálattal közölte, hogy elutasították a kérelmét. Bővebb indoklást már postázták levélben. A lány úgy gondolja, hogy a jókurvaanyjukat, és megnézné a főiskolán tanító tanárok középiskolai eredményeit, vajon hány százalékuknál teljesített jobban. A legviccesebb az egészben (ha már egy kom(m)ikus történetről van szó), hogy eme leányzót a pontjai alapján idén felvették volna az első évfolyamba ugyanezen a főiskolán.
Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny...