Tumblr

lett ilyen tumblr nevű faszságom, hogy az egymondatos picsogásoknak is legyen külön helye, vagy mi...

Gyere vissza hozzám!

szenvedek. csinálj valamit, könyörgöm. én semmit sem tehetek. szöszmötölj valahogy vissza felém. kérlek.

Szöszmöszök a levegőben

Úgy látszik, ez az ősz a tiéd. Sőt, attól tartok, hogy mostantól minden őszöm a tiéd lesz. Ilyenkor mindig kicsit haldokoltál. Talán egy ősz végén majd mindketten meghalunk.

***

Azt hiszem, akár nyálasnak is mondhatnánk a következő gondolatokat. De tudod, mostanában sokat sírok. Buszon, metrón, utcán, mindegy. Tudom, hogy te már eleget sírtál miattam. Én most, jó egy évre rá próbálom behozni a lemaradásom. Nem miattad. Utánad. Nem hüppögő pityergés ez, nem is hangos zokogás. Egyszerűen legörbül picit az ajak, a szem pedig könnyezni kezd. És milyen kellemesen langyos könnyek ezek. Mintha a szívemben melengettem volna őket egészen addig. De aztán jön a szél, az oxigén, a szöszmöszök a levegőben, ugye. Le kell törölni, mert hideg, zavaró, viszket és csíp. Érted az összefüggést, ugye, kedves?

***

Biztos az időjárás teszi, meg a sok szösz. De azt hiszem, én alázatosra puhultam, te pedig ropogósra keményedtél.

***

Egyébként láttam egy rókát átszaladni az úton, egy olyan koncertről hazafelé menet, amin végig rád gondoltam. Szöszmöszök Nem Léteznek.

"Ha lett volna bárki, aki megmenthetett volna, az te lennél."

És ha zsebembe köveket halmozva a Dunába sétálok, tudnod kell, hogy tekintélyes méretű kavicsként viszlek majd magammal Téged.

elhasználtak.

óvtam a nyáron
védtem a fénytől
nap melegétől
kényes zománcom

jöttek az esők
féltem a széltől
egyedülléttől
vártak a lesők

havazni kezdett
fagyott a pára
- angyalka lába -
szívem didergett

eljött a tavasz
kinyílt a virág
furcsa kis világ
itt vagyok, szevasz

nem köszönt vissza
barlangba bújtam
párnába fúrtam
fejem s megissza

minden szavamat
takaró pihe
sok lélek-cihe
ledönt egy falat


pattog a zománc
feltör a sós víz
mar keserű íz
viszket az orbánc


kopik a hajszín
törik a köröm
elfogy az öröm
savanyú tejszín

elhasználtak.

Valami

Ő volt a tökéletes. Mintha sorsszerű lett volna, hogy megtaláljam és elveszítsem. Vajon ő is így érezte? Vagy azóta talált már mást?

Mert én mindenkiben őt keresem, görcsösen kutatom a legapróbb hasonlóságokat. Már undorodok az összes embertől. Mert senki nem olyan, mint ő. Senkivel nem érzem azt, mint vele. Nem kellenek barátok. Nekem ő kell.

De nem vigyáztam rá eléggé. Megszelídítettem, felelős voltam, mégis megszökött. Ketrecbe kellett volna zárnom, hogy örökké velem maradjon. Vagy egy sötét szobába, amibe nem léphet be más rajtam kívül. Hogy senki ne akarhassa megszerezni. Hogy minden csak mi ketten legyünk. Hogy minden időt együtt töltsünk.

Régen nem voltunk együtt eleget. Most mindenhova velem jön.
Mert benne élsz te minden akármimben.

Hiányzol.

Átirat egy álomra

A világvége olyan hirtelen jött el, hogy fel sem tudtuk fogni. Pár pillanattal korábban még boldogan búcsúzkodtunk a lénytől: hepiend, mint egy családi film végén. Aztán épp hogy rájöttünk. Láttuk a visszaszámlálót. Felismertük a nukleáris töltet jelzését. Egy furcsa, ködszerű impulzus és egyszerűen vége volt. Legalábbis számunkra.

A lényre nem hatott a bomba. Körülötte minden megszűnt létezni, de ő élt tovább. Korábban nem ismerte a magányt, de akkor rövid időn belül hiányozni kezdtek a barátai. Hiányozni kezdtünk neki mi. Egyszer azon kaptam magam, hogy újra létezek. Furcsa érzés volt. Mint egy álom. A lény ott volt velem és azt mondta, most bármire képes vagyok az elmémmel. Akkor valahogyan megéreztem. Nem tudom, honnan jöttem rá, de egészen biztosan tudtam, hogy én is csak képzelt vagyok. A magányos lény képzelt maga mellé, ahogy én is képes voltam bárkit bárhová teremteni, így hamarosan az egész társaság boldog mosollyal üdvözölte egymást a kihalt világban. Kézen fogtuk egymást és végigrohantunk az üres, bomba-pusztította utcán. Egy kereszteződéshez érve magasra ugrottunk, magunk alá vizet képzeltünk és nevetve csobbantunk a hullámokba. Léteztünk, és mégsem. Képzelőerővel megáldott képzeletek voltunk. Teremtők. Káprázatok.