Valami

Ő volt a tökéletes. Mintha sorsszerű lett volna, hogy megtaláljam és elveszítsem. Vajon ő is így érezte? Vagy azóta talált már mást?

Mert én mindenkiben őt keresem, görcsösen kutatom a legapróbb hasonlóságokat. Már undorodok az összes embertől. Mert senki nem olyan, mint ő. Senkivel nem érzem azt, mint vele. Nem kellenek barátok. Nekem ő kell.

De nem vigyáztam rá eléggé. Megszelídítettem, felelős voltam, mégis megszökött. Ketrecbe kellett volna zárnom, hogy örökké velem maradjon. Vagy egy sötét szobába, amibe nem léphet be más rajtam kívül. Hogy senki ne akarhassa megszerezni. Hogy minden csak mi ketten legyünk. Hogy minden időt együtt töltsünk.

Régen nem voltunk együtt eleget. Most mindenhova velem jön.
Mert benne élsz te minden akármimben.

Hiányzol.