2011. április 20., szerda

Levél

Délelőtt, amikor nagy nehezen felébredtem, már itt volt a leveled. Álmosan bontogattam, és szemmorzsolva kezdtem olvasni. Nem, először nem is olvastam. Csak megfogtam, nézegettem, forgattam az ujjaim között. Aztán mosolyogtam azon, hogy te is lefűzhető füzetlapra írtál, mint én. Visszatértünk a "hagyományoshoz", de igényesebbek nem lettünk, édes.
Mielőtt belekezdtem volna, arra gondoltam, mennyivel jobban esik ezt olvasni, mint egy elektronikus üzenetet. Utálom, amikor percekig a monitort kell bámulni egyazon szöveg miatt. Megunom és van hogy átugrok részleteket. De így... így minden szó kincs. Minden betű kanyarintása izgalmas. "Nahát, itt az n betűd olyan, mintha csak vessző lenne!" "Hát, drága, nem is vettem eddig észre, hogy ilyen 'csúnyán' írsz..."
Levelet olvasni olyan, mintha megoldanánk egy embert és megtartanánk magunknak. Én is fogtalak és miután végeztem a rejtéllyel, kiélveztem kezednek minden apró cirógatását, beraktalak az emlékeket őrző Converse cipősdobozomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése