2011. április 2., szombat

Üllői-úti fák hervadása


Üllői-úti fák hervadása



Az utolsó fehér szirom is lehullott az Üllői-úti fákról.
Nem beszélhetek másról,
Mert felrobbanok:
Azt a szirmot nézem meredten,
És ontom rá a szót higgadtan,
Bár ordítanék…
Pedig tudom, szegény szirom nem bűnös.
Bűvös
Fehérségét vádlom mégis,
Azt az egyet,
Nem az előtte lehullott ezret.
De a fa már így is, úgy is csupasz,
Mindegy még mi mindent mutatsz,
Virágai nem adnak kedvet, tusát.
Lásd be, féreg rágta meg husát
Annak, ami régen volt.
Volt, s már nem lesz:
Vége.
Szakítok, mert te félted
Igazán, végleg kimondani.
Nekem talán nem fáj?
De én úgyis önző vagyok,
Nem érzed majd, ha többé nem adok…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése