Csillámvámpír

Napok óta nem tudom kiverni a fejemből a kérdést, hogy mi lehet a tvájlájtos vámpírok csillogásának mechanizmusa... Hülyeség, tudom, de már a könyvben is annyira idegesített, és most valamiért eszembe jutott.

Tehát adott egy vámpír. Tudjuk, hogy a vámpírok nem mehetnek ki a fényre. Általában azért, mert ennek következményeképp szénné égnek, de Stephenie Meyer csodás könyvében csupán azon buzis okból kifolyólag nem merészkednek ki a napra, mert a hatására diszkógömbként csillámlik a bőrük. Ez már önmagában röhejes, de engem mégis az irritált, hogy ennek ellenére simán flangálnak nappal a suliban, mit nekik egy kis napfény, Forks-ban úgysem süt a Nap, ha meg egy évben egyszer mégis, akkor kikérik a gyerkőcöket az iskolából és közös vadászatot rittyentenek, héjhó! De akkor mitől függ, hogy csillognak-e, vagy nem? Mert bármilyen hihetetlen, a napfény bizony akkor is körülveszi szépséges vámpírtestüket, ha borús az idő. Persze lehet, hogy csak akkor kezdődik a csillámlás, ha egyetlen sugárnyaláb reflektorként rájuk fókuszál, kitörve a Forks egét borító felhők közül. Ez a veszély pedig bármikor fenyegetheti őket! Mi történik, ha Edward kilép az iskola kapuján, és hopp, egy kósza napsugár véletlenül pofánbassza? Vagy Cullen papa különleges képességei közé tartozik a napsugarak pontos bemérése is, és folyamatosan értesíti drága gyermekeit, ha egy rakoncátlan sugár a közelükbe tart?

Ahh, az élet nagy rejtélyei...