Kriszti szerette az életet. Szerette az évszakok különböző illatát. Szerette látni az élénk színeket. Szerette az ételek intenzív ízét. Szeretett szerelmes lenni. Szerette hosszú, barna hajának selymes göndörödését. Szerette feszes bőrét, kerek fenekét, sima arcát, kemény melleit. Szerette érezni a meleg leheletet a meztelen vállán. Szeretete sikítva, egy orgazmussal kiadni magából a nap, a hét, a hónap feszültségeit.
Kriszti rettegett az öregségtől. Rettegett attól, hogy szaglása, látása és ízlelése romlani kezd. Rettegett, hogy a szerelem kihűl. Rettegett, hogy haja kifakul, pigmentjei elhagyják, befedi az ezüst. Rettegett, hogy bőre megereszkedik, feneke formátlanná válik, arca ráncos lesz, mellei lógni kezdenek, csontjai megritkulnak, fogai kihullnak. Rettegett a csúnyaságtól, az egyedülléttől. Rettegett a nemiszervek szárazságától, a láng kihunyásától, a szürkeségtől, az unalomtól.
Kriszti félve érezte meg az idő múlását, amikor szerelme fehér ruhában az oltár elé vezette. Akkor döntötte el, hogy harcolni fog. Harcolni az idő ellen.
Kriszti egyik este két próbabábuval állított haza. Titokban vitte be a hálószobába, és gardróbja mélyén rejtette el őket. Mindkettőt csinosan felöltöztette a saját ízlése szerint. Pont, ahogy a férjével is teszi nap mint nap. Elegáns Armani öltöny és Ray Ban napszemüveg került a férfi bábura, Dolce & Gabbana koktélruha és Pandora nyaklánc a nőre. Gondolkodott, hogy szerezzen-e be parókákat, de végül úgy döntött, így is megfelelő lesz. Lehúzta ujjáról a karika jegygyűrűt és a női bábura húzta. Elővette zsebéből a férje gyűrűjét – amit a fürdőszobából csent el, amíg férje zuhanyozott – és a férfi bábura húzta. Gondosan bezárta maga mögött a gardróbot, fehérneműre vetkőzött és kihívó pózban az ágyra feküdt, férjére várva.
Kriszti tíz év múlva mit sem változott, ahogy szerelme sem. Mindketten fiatalok voltak, lélegzetelállítóan jól néztek ki. Mindenki irigyelte őket.
Kriszti még húsz év múlva is minden nap bekukucskált a gardróbba, hogy leellenőrizze a két bábut. Azok minden évben egyre aszottabbak lettek, fémgerincük meggörnyedt, ruhájukon megült a por. A nő mindezt megkönnyebbülten vette tudomásul.
Kriszti egyik éjjel a férjéhez bújva olvasta Oscar Wilde híres regényét, amikor szúrást érzett a mellkasában. Kedvesébe akasztotta kétségbeesett pillantását, de az is a szívéhez kapva görnyedt össze az ágyon.
Szépek voltak, fiatalok kívül, de öregek belül. Féltek az öregségtől, a csúnyulástól, a butulástól. De a haláltól soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése