Soha nem láttalak még olyan szépnek, mint akkor. Miért nem vettem észre hamarabb? Talán csak azért ragyogsz ennyire, mert már a tajtékhabos szerelemben fürdesz? Az mosott le rólad mindent, ami addig elfedett Téged az én mohón kutató szemeim elől?
Emlékszel még egyáltalán? Emlékszel a mozdulatra, ahogy átnyújtottad azt az utolsó szál cigit és úgy álltál felettem, mint egy őrangyal? Emlékszel a szemeimre, ami alkoholtól ködösen is hálás-keserű vággyal tekintett fel Rád? Akkor is csak az járt a fejemben, hogy miért nem láttam már hamarabb tisztán azt a szeretettel szánakozó arcot. Miért csak most kellesz? Miért kell mindenki túl későn?
A kedvedért leszek műanyagpohár. Bárcsak innál belőlem egy kortyot. Csak ma éjjel. Aztán beledobhatnál a tömegbe, hogy száz meg száz tomboló cipő tiporjon el. Én lennék a legboldogabb pohár a világon. Kell Neked ennél több? Szeret bárki más ennyire? Más megőrülne, ha csak érinthetné ajkaidat? Bárcsak a szívembe látnál, Kedves, és rájönnél, hogy csak én vagyok méltó egy angyal szerelmére. Ne pazarold el magad.
Tudom, hogy egyszer Te is rájössz majd erre. Én várok addig valahol a sötétség végében, ahol nem látsz, csak én láthatlak Téged titokban. Dúdolgatok majd halkan a füledbe és magamat ringatom, míg te más karjában landolsz...
***
(megj.: giccses szarság, de épp lázasan, betakarózva fekszem az ágyban és nem tudtam aludni, amíg ezt meg nem írtam :))
22 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése