Ez a rövid, könnyen olvasható történet megható szerelemmel emlékezik vissza az író és felesége kapcsolatának kibontakozására, házasságuk legkedvesebb mozzanataira. Hihetetlen, hogy két ember ennyire szeretheti egymást. Hogy lehet, hogy ez a férfi majd' 90 évesen is ugyanolyan áhítattal fordult a szeretett nő felé, mint azelőtt 60 évvel?
A könyv elején az író két levelet közöl, amit kórházba került kedveséhez írt:
"2004. április 6.
Édes Kincsem!
Egyetlenem!
Rád gondolok nappal, rád gondolok éjszaka. Magam előtt látom mosolygós, gyönyörű tekinteted.
Boldoggá tesz, hogy leányod és fiad melletted vannak, és az ő nagy szeretetük sietteti gyógyulásod. Én távol vagyok tőled, de lélekben, vágyaimban mindig, mindörökre Veled. Azt a nagy szerelmet sugárzom feléd, amit irántad érzek.
Te vagy életem értelme, középpontja. Kincsem, olyan nagyon, nagyon szeretlek.
Úgy várom, hogy újra megöleljelek. Nagyon vágyom utánad.
Az, aki a világon a legjobban szeret."
"2004. április 7.
Édes Egyetlenem!
Te vagy életem nagy ajándéka. Lélekben, gondolatban állandóan Veled vagyok.
A gyógyulás minden részletéről beszámol Zsi meg Öcsi. Én itthon várom a híreket. Lehunyom a szemem, és magam előtt látlak, mosolyod, csillogó szemed. Milyen csodálatos ajándékot kaptam a Sorstól. Téged, Kincsem, egyetlen boldogságom. Kimondhatatlan, mennyire vágyom utánad. Együtt lélegzem veled.
Nagyon-nagyon szeretlek, Édeském."
A nő, Erzsébet azonban még azon a héten meghalt, a temetés után pedig ez a könyv kezdett megszületni.
Bárcsak mindenki kapna ilyen ajándékot az életben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése