(forrás: eFeN galéria)
Mi ennek az "alapozásnak" köszönhetően lemaradtunk a koncert elejéről, ketten épp a Bogozd ki utolsó ütemére léptünk be a gyakorlóiskola épületébe. Ez a szám a legalkalmasabb (szerintem) egy jó nagy pogózásra, amit - fájdalom - így ki kellett hagynom.
Az első, ami feltűnt a sátorba érve, hogy jóval többen (talán kétszer annyian is) voltak, mint a tegnapi Kiscsillag koncerten. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy tegnap éjjel mintha jóval aktívabbak lettek volna az emberek, több lett volna az ugrálás, több az élet. A harmadik sor környékén állva is olyan srác volt előttem, aki meg se mozdult. Minek megy az ilyen koncertre? És minek megy be előre a tömegbe? Itt üvölteni, ugrálni, tombolni kell kéremszépen, miért akarják így lelombozni az embert a szobrozásukkal?
A teljesség igénye nélkül íme néhány szám, amit játszottak: Teremtős, Defender, Rajzszöggel Középre, Szív-Szalutál-Szív, Egy Perccel Tovább,Dajkák Meséje, Felhő, Hajóra Szállt, Rubikernő, Kipakolta, Mentés Másként, Semmi Szédítő Magasság.
(forrás: eFeN galéria)
Beck Zoli még néhány bölcsességet is megosztott a közönséggel, például hogy vigyázzunk, nehogy teherbe essünk, de ha mégis megtörténik, vetessük el magunkat. Köszönjük, Zoli, szeretünk.
Persze az énekes jellegzetes "hadonászása" mellett sem mehetünk el szó nélkül. Aki már járt 30Y koncerten, vagy látott már koncertfelvételt, az tudja mire gondolok. Számomra ez az egyik ok, amiért nem csak a zenéjüket hallgatni, hanem a koncertjükre elmenni is érdemes.
Minden igényességet mellőző, mobillal (általam) készített felvétel, amin néhol halványan elmosódva kivehető az a bizonyos kézmozgás (aki képes ebből felismerni a Semmi Szédítő Magasság című számot, annak kitüntetés jár):
(forrás: eFeN galéria)
A koncert végén az egri lányokat dicsérve eljátszották a Puhatalpú Lányok című számot, aminek a végén a közönség kórusban rázendített a Sötét Van-ra, jelezvén, hogy amíg azt el nem játszák, nem tehetik ki a lábukat Egerből. Az zenekar lement a színpadról, majd - ahogy már megszoktuk - a rengeteg "vissza!" után ismét visszatértek és lenyomták nekünk a Szenest (a közönség tombol... "Mindenki, mindenki úgy nyel ahogy nyalat, egy fecske, egy fecske nem csinál nyarat...") és amikor már mindenki türelmetlenül sikongat és tapsol, végre elkezdik a Sötét Van-t. Mindenki ordít, ugrál és őrjöng, a szám végén hatalmas taps- és füttyzápor kíséretében Zoli megköszöni a közönségnek, hogy itt voltak és a zenekar végleg távozik.
(forrás: eFeN galéria)
Őket a The Moog követte (elég igényes indie-rock zenekarnak tartom őket), de azt sajnos végül is kihagytuk.
Holnap Quimby-jelentéssel jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése