Nem tudom

itt van az a szám, amit a legjobban vártam az első pegazusok nem léteznek koncerten (2012. szept. 22., eger). miért? fogalmam sincs. valahogy aktuálisnak éreztem, meg talán ez volt a leginkább belemerülős zene az első EP-jükről. a koncerten egyedül ültem és könnyes szemmel énekeltem, talán nem is volt ott senki rajtam kívül, aki ismerte.

aztán ma írni akartam valamiről. csak hogy picit könnyebb legyen. és akkor eszembe jutott ez a szám. és megint könnyes szemmel tátogtam a szavakat. ágyban fekve, utcán sétálva, kávézóban ülve. és már nem akartam leírni semmit. mert ennél jobban nem tudom leírni... nem tudom...

Pegazusok Nem Léteznek - Nem tudom

Eltemettél, tudom, hogy sírtál 

Visszajöttem, látom, hogy sírsz 

Nem tudom, mi lesz velünk 

Nem tudom 

Elrejteném beléd a szívem 

Úgy dobogjon, ahogy te élsz 

Ott legyen legbelül 

Ott legyen 

Lesz-e még csendes eső 

Lehűteném forró fejem 

Nem tudom, mi lesz velünk 

Nem tudom 

Eltemettél, visszajöttem 

Itt vagyok én, veled vagyok 

Nem tudom, mi lesz velünk 

Nem tudom

eFeN helyzetjelentés (part 3) - Quimby

A tegnap éjjel, és jól lehet, hogy az egész eFeN csúcspontja volt a hét közepére rendezett Quimby koncert, ami előtt a Csík zenekar játszott, sokak örömére.

(forrás: eFeN galéria)

Ahogy vártam, ezen a koncerten volt eddig a legnagyobb és legszélesebb skálájú tömeg (csak itt találkoztam több tanárommal is), ötvözve az előző két estét: zsúfolásig megtelt sátor és élénk közönség. Bevallom, arányaiban nézve az előző zenekarokhoz képest ezt ismerem legkevésbé (hiszen az eddigi fellépők közül ez az együttes rendelkezik a legnagyobb múlttal, a legtöbb kiadott albummal, stb.)
A koncert nyitása a Kamikaze Bárány című számmal történt, az este folyamán pedig játszották többek között a Fekete Lamourt, az Otthontalanság Otthonát, a Magam Adomat, a Sehol Se Talállakot, az Ajjajjajt, a Most Múlik Pontosant, az Autó Egy Szerpentinent és még sok más dalt, ami vagy nem jut most eszembe, vagy nem ismertem.

 (forrás: eFeN galéria)

Minden szempontból ez a szerdai koncert hozta a legmagasabb színvonalat. A Quimby hangzása egyébként is sokszínű (nem csupán egyszerű vokál+gitár+dob kombinációkból építkeznek), amit előben is képesek hűen visszaadni. Meg kell még említeni a közönség nagy mértékű bevonását is, ami valószínűleg azok számára is sokkal élvezetesebbé tette a fellépést, akik ezelőtt nem ismerték az együttest. A gyakori kommunikáció, a zenekar bemutatása, a poénkodások, a hallgatóság énekeltetése (és a nagy közös üvöltés) mind fokozta a hangulatot és emelte a mosolygós emberek számát.
Ráadásul nem felejtették el megemlíteni azt sem, hogy a trombitás, Kárpáti József bizony itt végzett az egri főiskolán.

(forrás: eFeN galéria)

A koncert végén természetesen volt hatalmas fütyülés, sikítás és taps, meg persze "VISSZA! VISSZA!". És - nem túl meglepő - vissza is jöttek. Kiss Tibi elmondta, hogy mivel utánuk a Paso lép fel (akik jóféle tánczenét fognak játszani) megengedik maguknak, hogy a ráadás számok között lassú is legyen. Tibi szépen felvezette a számot, "ezt nem gyakran szoktuk játszani, de csak itt, csak most, csak nektek...", aztán megkaptuk, hogy el ne higgyük már, amit ott beszél a színpadon össze-vissza, csak ki kell töltenie valamivel az időt. Tibi, te kis huncut.
Ráadás számok közül bevallom őszintén, csak a Bordély Boogie-ra emlékszem, ami alatt meg is találtam a gyengéden pogózó részleget és élvezettel lökdöstem és taszigáltam mindenkit, akit értem. Végre.
A ráadás után (ha jól emlékszem, három számot is játszottam, amin meglepődtem, mert kettőre számítottam) hatalmas tapsvihar tört ki, az együttes pedig elhagyta a színpadot.

(forrás: eFeN galéria)

Végül szomorúan jelentem: most már végleg és reménytelenül beleszerettem Kiss Tibibe...

eFeN helyzetjelentés (part 2) - 30Y

Az eFeN második napján a 30Y koncert volt a "fő produkció", előtte pedig a Vad Fruttik izzította a népnek azt a részét, akik nem valahol máshol alapoztak az este további részére.

(forrás: eFeN galéria)

Mi ennek az "alapozásnak" köszönhetően lemaradtunk a koncert elejéről, ketten épp a Bogozd ki utolsó ütemére léptünk be a gyakorlóiskola épületébe. Ez a szám a legalkalmasabb (szerintem) egy jó nagy pogózásra, amit - fájdalom - így ki kellett hagynom.
Az első, ami feltűnt a sátorba érve, hogy jóval többen (talán kétszer annyian is) voltak, mint a tegnapi Kiscsillag koncerten. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy tegnap éjjel mintha jóval aktívabbak lettek volna az emberek, több lett volna az ugrálás, több az élet. A harmadik sor környékén állva is olyan srác volt előttem, aki meg se mozdult. Minek megy az ilyen koncertre? És minek megy be előre a tömegbe? Itt üvölteni, ugrálni, tombolni kell kéremszépen, miért akarják így lelombozni az embert a szobrozásukkal?
A teljesség igénye nélkül íme néhány szám, amit játszottak: Teremtős, Defender, Rajzszöggel Középre, Szív-Szalutál-Szív, Egy Perccel Tovább,Dajkák Meséje, Felhő, Hajóra Szállt, Rubikernő, Kipakolta, Mentés Másként, Semmi Szédítő Magasság.

(forrás: eFeN galéria)

Beck Zoli még néhány bölcsességet is megosztott a közönséggel, például hogy vigyázzunk, nehogy teherbe essünk, de ha mégis megtörténik, vetessük el magunkat. Köszönjük, Zoli, szeretünk.
Persze az énekes jellegzetes "hadonászása" mellett sem mehetünk el szó nélkül. Aki már járt 30Y koncerten, vagy látott már koncertfelvételt, az tudja mire gondolok. Számomra ez az egyik ok, amiért nem csak a zenéjüket hallgatni, hanem a koncertjükre elmenni is érdemes.
Minden igényességet mellőző, mobillal (általam) készített felvétel, amin néhol halványan elmosódva kivehető az a bizonyos kézmozgás (aki képes ebből felismerni a Semmi Szédítő Magasság című számot, annak kitüntetés jár):

(forrás: eFeN galéria)

A koncert végén az egri lányokat dicsérve eljátszották a Puhatalpú Lányok című számot, aminek a végén a közönség kórusban rázendített a Sötét Van-ra, jelezvén, hogy amíg azt el nem játszák, nem tehetik ki a lábukat Egerből. Az zenekar lement a színpadról, majd - ahogy már megszoktuk - a rengeteg "vissza!" után ismét visszatértek és lenyomták nekünk a Szenest (a közönség tombol... "Mindenki, mindenki úgy nyel ahogy nyalat, egy fecske, egy fecske nem csinál nyarat...") és amikor már mindenki türelmetlenül sikongat és tapsol, végre elkezdik a Sötét Van-t. Mindenki ordít, ugrál és őrjöng, a szám végén hatalmas taps- és füttyzápor kíséretében Zoli megköszöni a közönségnek, hogy itt voltak és a zenekar végleg távozik.

 (forrás: eFeN galéria)

Őket a The Moog követte (elég igényes indie-rock zenekarnak tartom őket), de azt sajnos végül is kihagytuk.

Holnap Quimby-jelentéssel jövök.

eFeN helyzetjelentés (part 1) - Kiscsillag

Április 19-én kezdetét vette az eFeN, vagyis az Egri Főiskolai Napok. A "nyitó" együttes a Kispál és a Borz tagokból alakult Kiscsillag volt.

(forrás: eFeN galéria)

Az Eszterházy Károly Gyakorlóiskola udvarán felállított sátorba lépve nem tudtam eldönteni, hogy a tér nagy, vagy az ember kevés, mindenesetre nem kellett egymást taposni, ha az ember pár méterre akart állni a színpadtól. Ezt említhetném pozitívumként is, viszont ezzel együtt tény, hogy aránylag kevesen ismerik itt "új Kossuth-díjasunk", Lovasi András együttesét. (Ahogy valószínűleg a többi alternatív rockot játszó magyar együttesre sem várható nagyobb érdeklődés... esetleg szerdán a Quimby-re.)

 (forrás: eFeN galéria)

Az együttes a beállítások után a Jó napot című (pörgősebb) számmal kezdte, ami szerintem telitalálat volt, rögtön megadta a hiperaktívan ugrálós koncerthangulatot. Hogy milyen sorrendben következtek ezután a számok, arra persze már nem emlékszem, de játszották az Állnak a férfiak, az Igazságos, a Szomszéd, a Russian in the school, az Örökre, A Pénz Miatt, a Fishing On Orfű, a Nehézbörtönsúlyzó, a MOL-Kútnál, a Feketemosó, a Country, a Hú De Sötét, az Itt valahol, a Jávor Pál, a Kockacukor, a Teremőr, a Ha Én Lennék, és a Légyszíves című számokat, ráadásul egy nem is olyan régi dalt, a Bánatot is eljátszották (Lovasi kottából, amiért elnézést is kért, de hát nehéz az élet...). Miután a zenekar elhagyta a színpadot természetesen visszatapsoltuk őket, ami nem talált süket fülekre, újra a színpadon voltak és eljátszották a Menetszél és a Van-e Szándék című számokat. Ezután már tapsolhattunk, visszázhattunk, egyértelmű volt, hogy vége a koncertnek. (Pedig a Fecskést igazán eljátszhatták volna még...)

(forrás: eFeN galéria)

A képen középtájon, kicsit balra látszik vöröses hajacskám

Mindent összevetve a koncert színvonalára nem lehetett panasz, minden ment ahogy kellett. Kíváncsi vagyok, hogy tudja-e ezt a szintet tartani a ma következő 30Y (ami szintén nagy kedvencem, viszont azon a koncertjükön, amin én voltam, volt néhány elenyésző kivetnivaló dolog).

És hogy ne csak az eFeN honlapjáról lopott gyönyörű és igényes képeket tegyek közzé, íme egy kevésbé jó minőségű (=szar), telefonnal készített kép:

(saját)

Holnap a 30Y koncert beszámolójával jelentkezem.

eFeN

Már csak 22 nap és kezdetét veszi az idei eFeN (Egri Főiskolás Napok). De miért is várom én ezt ennyire... Hát ezért:

Hétfő - Kiscsillag
Kedd - 30Y (és The Moog, amit régebben szintén szerettem)
Szerda - Quimby (és nem mellesleg Csík Zenekar)
Csütörtök - Kowalsky meg a Vega
Péntek - Republic (mint mindig)

(és persze még sok más, de most csak azokat emeltem ki, amiket én szeretek)
És az egész 3000 Ft-os heti bérlettel. Kívánhatnék ennél többet? :) (esetleg még annyit, hogy egyik tanár se legyen olyan gennyláda, hogy ZH-t akarjon íratni azon a héten...)

Jujdecsudijólesz :P