Féregeledel
Ülök a napon, élvezem, hogy nyár van. Mosolyogva nézek a mellettem ülő lány szemébe és könnyedén fröcsögöm, hogy szeretem. Figyelmetlenül lesöprök egy férget a vállamról.
*
„Szeretlek!”, „Örökre!”, „Nem, soha!”, „Csak téged!”, „Hiszen tudod…”
„Megcsináltam.”, „Persze, hogy szűz vagyok…”, „Már rég elmosogattam…”
Marokszámra rázom le magamról a pondrókat és egyre jobban kétségbe esek. Undorít, ahogy hozzámér nyálkás bőrük. Félek, hogy beeszik magukat a bőröm alá.
*
„Nem én voltam!”, „Nem költöttem pénzt!”
Fuldoklok, ahogy ellepnek a síkosan tekergő kis férgek. Már egész arcomat beborítják, én pedig harcolni kezdek ellenük: vadul tömöm számba a puha kukactesteket. Szétpukkadnak fogaim alatt, marják a nyelvem. A férgek erdejébe nem tud utat vájni magának a kitörni készülő könnypatak. De elhatároztam, hogy harcolni fogok.
*
Vajon ki fogja megnyerni a háborút? Megeszem a férgeket, vagy a férgek esznek meg engem?
szia. kiderult, hogy megis tudok kommentelni. szoval var rad egy dij nalam :) meg jatek is.
VálaszTörlés