Hé! Hahó! Te furcsa kislány ott a sarokban! Igen, te, akinek szarral van tele a feje! Merre csavarogsz folyton? Rég volt szerencsénk egymáshoz, és... de már megint hová szaladsz, te bolond?! Itt vagyok, és neked is itt a helyed. Miért hiszed, hogy nem férsz el valahol a mellem alatt? Az a helyzet, hogy akármilyen hülye és szánalmas vagy, nekem hiányzol. Hiányzik az a sok szarság, ami folyamatosan ömlött a fejedből. Harapdálnak az emlékek. Hiányzik az undorító önsajnálatod. Hiányoznak a szóképeid, a rímeid, hiányzik a fogalmazási stílusod, az iróniád. Hiányzik az a valami (vagy sokami?) amit kitéptél belőlem, mielőtt elszöktél. Add vissza! Akarom mindet! Add ide a béna mű-fájdalmadat, cserébe adok igazit, te dög! Miért nem lehetek újra te, aki sosem voltam én?
Jó, hát akkor ne figyelj rám... szédülj csak tovább érzelmek nélkül, mert nekem aztán olyan kurva könnyű. Épp csak virágzik bennem az ólom, ami egyre csak húz lefelé... Te meg maradj meg a buborék-érzéseknek és levegő-szenvedésnek...
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése