2010. szeptember 7., kedd

Giccs

Tegnap eszembe jutott, hogy mennyire jól értékesíthetőek az ömlengős giccsek. Ezért én is akartam írni valami giccseset, csak úgy poénból:

Felordítottam. Zuhanó lelkem a kétségbeesés hideg kőpadlaján koppant, s millió szilánkra törött. Fáradt szemeimet lassan kinyitottam és még egyszer utoljára végigsimítottam tekintetemmel szerelmem élettelen testét. Az éjszakát égett hús szaga, és reményvesztett sikolyok sorozata töltötte meg. Elmém hajtott, menekülésre próbált kényszeríteni, de lelkem képtelen volt elszakadni halott kedvesemtől. Könnyeim alig szökhettek ki megpörkölődött szemhéjaim alól, máris felszárította őket a mindent elárasztó, forró levegő. Ujjaimmal gyengéden megérintettem a karjaimban heverő test vértől rózsás ajkait. A tűz minden irányból körülvett, s én nyugodtan vártam, hogy magáévá tegyen, és így egyesüljek szerelmemmel a könnyű halál csókja után. Még utoljára lehajoltam kedvesem arcához, s lelkemet az ő ajkaira leheltem.

Írjunk giccset öt perc alatt című rovatunkat olvashatták, további szép napot!

3 megjegyzés: