Hajszál

Az első jelenetben egy hajszál röptét látjuk, ahogy pajkosan siklik a szélben. Ez a hosszú, szőke, göndörödő kis huncutság pár perce még Erika pólóján pihent, egészen addig, amíg a metró süvöltése el nem sodorta onnan. Láthatjuk, hogy hamar megunja ezt a szélben szállingózást, hiszen már ereszkedik is le egy másik pólóra: Zoli fél lábbal már a metróba veti magát, amikor a huncutság kiválasztja őt és a vállára telepszik.

A második jelenetben Zoli hazaérkezik, vállán az utazóval. Az egész szobában zizeg a forróság, ami megszédíti a férfit. Gyorsan az ágyra dobja magáról a ruháit és rácsobban a takarók hűvösségére. A hajszál csak erre a pillanatra várt. Amint a ruhák az ágyra pihennek, elengedi a póló szövetét és kényesen lebben az egyik párnára. Csöndben vár.

A harmadik jelenetben megérkezik Zoli felesége, Réka. Látja, hogy a férjét elnyomta az álmodás buzgalma, ezért halkan lépdel az ágy mellé. Kezét megszokásból végigsimítja a párnán. Ekkor harapja meg a huncutság. Felemeli a kezét, és látja a hosszú, szőke, göndörödő kis ördögöt. Akárhogy is nézegeti, nem hasonlít se Zoli rövid, barna hajára, se az ő rövid, vörös hajára. A hajszálat gondosan az éjjeliszekrény fiókjába helyezi, és könnycsípte arccal bújik az alvó Zoli mögé.

A negyedik, egyben utolsó jelenetben Zoli felébred. Először csak kellemetlenül csípő nedvességet érez a hátán. Aztán ráeszmél felesége ölelő karjára is. Óvatosan megfordul. Réka sós szemei bámulnak rá. Amikor megkérdezi mi a baj, a nő kihúzza a fiókot és mint az igazság kardját, úgy emeli a magasba a huncutságot. Zoli erre értetlenkedik, Réka pedig hinni akar neki. Már maga a férfi is könnyezik, ahogy szerelméről és hűségéről próbálja meggyőzni a nőt. Végül Réka beleegyezik, hogy egy hajszál bárhonnan odakerülhetett. Nem számít.