Valaki tanítsa már meg nekem, hogy hogy kell a jelenben élni. Mert én mindig úgy érzem, hogy a jelenben valami össze van kuszálódva, hogy valamit rendezni kéne és ha majd minden beáll egy szép, kellemes kerékvágásba, akkor majd minden kurvajó lesz. Csak az a kár, hogy ez nem igaz...
"Majd ha leérettségiztem..." - és hasonlók. Egy csomó ilyenen túl vagyok már és semmi sem változott. Csak még több kis "majd, majd, majd" született. Szemét dögök. És most is ott a sok "majd", egyik következik a másikból, fogják egymás kezét, mint egy óvodáscsoport.
Már komolyan érik egy fenékberúgás, vagy valami, hogy egyik lábamat végre a másik után tudjam rakni és elinduljak valamerre. Bár pofonból koszorú nem lett még soha...
Ez ismerős. Tudod-e mit? A Nagyapám csak annyit mondott: Megyek, megcsinálom.
VálaszTörlésAzt hittem ez a mondat értelmetlen, há'szen mindenki láthatja, hogy megy és megcsinálja.
De nem addig a! Menni és megcsinálni, az a legnehezebb és a legegyértelműbb.
Csak azt érdemes. Menni és megcsinálni.
Csak tudnám, mit kell megcsinálni... :)
Törlés