Csók
előtted állok.
lehajtom a szemem
és hallgatom a pillantásod.
ezt hívjuk csendnek.
de a csók-pótló tekintetek
már ismerősek nekünk.
unjuk.
unjuk.
most hát remegnek a szemgolyók:
hajlik a pilla
és végre megtöröm,
amit én annyira, de annyira...
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése