Ha bántják...

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a világon az az egyik legpocsékabb érzés, ha valaki olyat bántanak, akit szeretek. Ez lehet szóval, tettel, vagy bármi más eszközzel. Egyszerűen nem bírom nézni, azt sem, ha kihasználnak valakit, aki fontos nekem. Még ha nincs is hozzá semmi közöm. És ettől lehet, hogy szar leszek, meg idegesítő, de nem rossz szándékból. Attól például rossz ember vagyok, ha egy évig hallgattam, ahogy szidnak valakit a háta mögött, aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, megy a jópofizás, nekem pedig rosszul esik? Nem tudom, miért nem bírom elviselni az ilyen feltétlen megbocsájtást, vagy mit, amikor az ember nem foglalkozik azzal, hogy mit tett a másik, csak egyszerűen ott van és mindenki azt csinál vele, amit akar. Nekem az ilyet meg kell védenem. Na, értitek. Aki egyszer köcsög volt, az köcsög marad, és nem engedem, hogy bárki köcsögöljön azzal, akit szeretek. De nem ám... Vagy legalábbis nem nézem jó szemmel... És rosszat álmodok tőle... És idegesít... És legszívesebben felpofoznék egy-két embert... Csak hát ugye sok minden van, ami nem az én dolgom... Jaj, faszom...