Hajszálnyi vágy

Hajszálnyi vágy

A parkettát bámulom,

egyedül.

Lassan, de biztosan

lemerül

bennem az önsajnálat.

Porszívózni kell.

Felzúg a gép,

morcogva tolom a csövet,

a por lázas porcicát követ.

És jaj, mivel játszanak a macsok?

A padlón nem csak léha porpamacsok,

hanem barna hajszálak is nyújtóznak:

kis pamutgombolyagok

vézna szálai.

És a szomorka visszakúszik,

mert ma mellém nem bújik

a szálak tulaja.

De könnypatakom tutaja

nem indul útnak.

Csak nézem őket,

nem visz rá a lélek,

hogy bántsam.

Bárcsak

felépíthetném őt belőlük,

vagy megidézhetném.

Bárcsak...

Várj csak,

hová tűntek?

Rájuk toltam a berregő gépet?

Mindegy.

Morcogva tolom a csövet,

elhallgat a gép.

Befejeztem.

A parkettát bámulom,

zokogok.

Lassan, de biztosan

felbuzog

bennem a vágy utánad.