Idegenek

Idegenek

Százszor, ezerszer végigtapogatták
tekinteteink egymást.
Először csak távolról.
Majd a proxéma egyenes arányosságban
csökkent az idővel,
míg végül szíveink símogatóztak
a közelségben.
Mondhatni, tudlak.
És ezzel együtt félek,
édes, rettegek,
talán mégsem ismerlek,
szíveink simogatása,
szavaink kedves bája
titkokat fedhet.
Talán valami fájhat,
talán valamit bezársz,
talán valamit bezárok...
valamit, kedves, lehet, hogy megbánok.