Se istenem, se...
Fűrészport köpve nevetek...
Látjátok?
Veletek el nem mehetek,
Ti régi, elkopott emlékek.
Már más lettem,
Boldogság ambróziáját ettem,
S hiába néz rám ugyanaz a régi isten,
Maradásom mellette nincsen.
Nyikorog a lelkiismeret.
Áldásom legyen rajtatok.
Vártatok,
Bájos, dicsfényű angyalok,
Sziruposan édes barátok?
Nem kelletek,
Istenemmel együtt el veletek!
Szemét alatt heverjen a régi gyémánt,
Szívemet övezze hideg acélpánt.
Nyikorog a lelkiismeret...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése